Egy szerető naplója

Most nézem…majd egy év telt el az utolsó itteni bejegyzésem óta… hogy szalad az idő, mennyi mindenen vagyok már túl, és még mennyi minden van előttem, előttünk. Aki esetleg olvasta a facebook-os utolsó bejegyzésem – restellem, de oda is nagyon ritkán írok – az tudja, hogy ma már nem vagyok szerető, nem vagyok második, csak… Tovább »

Mindenkitől bocsánat, aki várta, hogy írjak a naplóban…azért nem tettem, mert valahogy úgy éreztem csak egy helyben toporgás az egész; vagyunk, időnként összeveszünk, félünk hogy vajon lesz-e közös jövőnk, aztán ott folytatjuk ahol eddig… De most talán végre tényleg nagy dolgok történnek majd. Amint több időm lesz, részletesen leírok mindent! Furcsa, de most hogy tettünk… Tovább »

Már napok óta nem tudok egy igazán jót aludni, minden reggel korán megébredek, üzenek neki hogy felkeltem, néha próbálok még aludni, de nem megy. Amint megszületik a fejemben az első gondolat, nem megy-pedig érzem hogy a testem fáradt, de hiába, mert a lelkem közben már zakatol. Ez az utolsó néhany hónap, ami még hátra van… Tovább »

Ma a “nagy szerelemről” beszélgettünk. Azt mondta, ő biztosan érzi, hogy neki én vagyok a fölülmúlhatatlan igaz, nagy szerelem. A hangja határozott volt és őszinte, csodálom azért hogy ezt ilyen egyértelműen ki meri jelenteni… Nagyon elgondolkodtatott ez a téma: NAGY SZERELEM. Kérdezte, hogy én mit érzek, hogy bármelyik eddigi kapcsolatomra rá tudnám-e ezt a kifejezést… Tovább »

Továbbra sincsenek jó napjaim, valahogy úgy érzem, mintha most tényleg elfáradtam volna. Vannak persze jó pillanataim, de ez percről-percre változik, és egyik pillanatról a másikra elsírom magam. Nem marad más, mint terelni a gondolataimat, lekötni magam mással, egy filmmel, zenével, egy könyvel, barátnőkkel, bármivel vagy bárkivel, aki vagy ami eltereli a gondolataimat róla. Nem is… Tovább »

…tehát eljött a találkozásunk napja, és a sors tudta mit akar velünk mert aznap estére kibírhatatlan migrén kapott el, olyan rosszul voltam, hogy alig bírtam állni a lábamon, nehezemre esett lélegezni, a gyomrom folyton kavargott, a fejem lüktetett, az agyam meg mintha kinőtte volna a koponyám – úgy feszített…és a mi találkozásunk épp egy ilyen… Tovább »

Nem volt túl jó hetünk, sőt, talán még sosem voltunk ilyen feszültek…voltak pillanatok, amikor mindketten azt éreztük hogy hamarosan vége lesz. Az alap problémánk a múlt hétvégi családjával való viták voltak és aztán az még jó néhány dolgot magával görgetett…. sok mindenben hasonlítunk, de van egy valami,amiben nagyon nem; ő mindent azonnal szeret nekem elmondani,… Tovább »

Tudom már megint rég volt hogy írtam a naplóba, de úgy éreztem nem történik semmi…most meg hogy történt, azt érzem bele fáradtam, vége..nem csinálom tovább! Hogy miért? Igazából nem is nagy dolog, csak a családja a szüle ma kénytelenek voltak tudomásul venni hogy el fognak válni..persze senki sem érti és látja a dolgok valódi lényegét!… Tovább »

Egyszerű hétköznapi szerda, a hét közepe és egyben a hét legunalmasabb napja volt a ma. Lassan tényleg itt az ősz, mert ma az idő is olyan szomorkás, borús, esős…semmilyen volt, és ez ránk is jellemző volt. Egyikőnk sem sziporkázott, persze beszéltünk és üzentünk egymásnak, de…talán egyszer ilyenek lesznek majd a hétköznapjaink ha már együtt élünk?… Tovább »

Semmi új nem történt velünk. Kicsit az én életem kezd felpörögni, és ez boldoggá tesz. Úgy tűnik kilátásban van néhány változás és engem ez most valahogy egyáltalán nem riaszt meg, sőt, izgatottá tesz. Így talán könnyebben tudom venni ezt a kapcsolatot is, és kevesebb lesz a hullámvölgy, a nyíl, a seb a fájdalom, mert más… Tovább »