…és tényleg a tegnapból merítünk erőt. Nagyon sokat gondolok rá, és ő is rám, ezt írta nem rég:
“Eszembe jutnak azok a dolgok amiket tegnap mondtál. Felidéztem hogyan fekszel az ágyon ,hogy hogyan nézed a telót , magam előtt látom a szemed, a t
Láttam hogy alszol, láttam hogy álmosodsz el, és láttam hogy hogyan ébredsz. Sötétbe aludtunk és te ott voltál mellettem. Egy darabig hallgattam hogyan veszed a levegőt ,és olyan nyugodtság volt rajtam hogy elaludtam , egy takaró alatt összebújva!
Hiányzol kicsim nagyon hiányzol! Köszönöm hogy szeretsz, köszönöm hogy gondoskodtál rólam, hogy vártál. Köszönöm, hogy vagy nekem !
Szeretlek <3 <3 <3 ”