Egy szerető naplója

Tudom ritkán írok, valamiért csak úgy sodródom a napokkal, és mikor este leteszem a fejem akkor eszmélek rá, hogy ma sem írtam a naplóba, pedig kellene, mert jól esne, mert attól még hogy nem írok, mindig történik valami új, valami amit eddig még nem éreztem ezelőtt.
Furcsa, hogy mikor már úgy érzem, minden félét megtapasztaltam vele kapcsolatban, kapok tőle valami újat…
Nem rég nálam járt, csak úgy egy vasárnapi napon, eljött otthonról – hozzám – mindenféle magyarázkodás nélkül. Leültünk az asztalhoz hogy megegyem a mekis vacsim, aztán miután végeztem, elkezdtem játszani az asztal alatt a lábammal, először csak a lábam ujjával simogattam a vádliját, aztán egyre feljebb csúsztam és mint egy kiéhezett ribanc, úgy kéjelegtem előtte, hogy szeretkezzen velem. Persze rögtön éreztem, hogy nincs ellenére, megkívánt azonnal, és két órán belül kétszer úgy megdöngetett ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

…hogy botrányos lenne a szójárásom? Nem hinném, ezt nem lehetett másképp elmondani, és részletezni is teljesen felesleges, egyszerűen csak úgy éreztem magam, mintha egy luxuspornő főszereplője lennénk, aki igazán, minden porcikájával oda teszi magát és élvezi azt amit csinál!! Upsz, már megint botrányosak ezek a szavak…mondom másképp: a szex a 2.legjobb dolog az életben.

Olyan furcsa érzésem van. Idejét sem tudom már mikor váltunk el egymástól ilyen furcsán.

És már késő este van. Ezen nem tudok változtatni, pedig azt vallom,minden napot a lehető legtökéletesebben kell lezárni- amennyire csak lehetséges. Úgy érzem történt valami, amit nem tudok, valami amit nem mondott el. Nem tudok mit kezdeni magamban ezzel az érzéssel. Nem tudom sem elfogadni, sem tovább lépni, sem bele törődni…nem tudom mert érzek vmit, ami nem hagy nyugodni!

Mi történt édesem? Miért nem mondtad el? S miért nem vagy itt?!

Vannak időszakok, mikor egy-egy dologra különösen ki vagyok élezve vele kapcsolatban – jó értelemben – most ilyen a hangja. Egyszerűen elolvadok, olyan végtelenül kedves. Sugárzik belőle a törődés, a megértés és a szeretet. Pedig mindig ugyanígy beszél, ugyanilyen hangszínnel, ugyanilyen hangnemben, minden pontosan ugyanilyen, most mégis valahogy amint beszélni kezd hozzám, az az első gondolatom:
– Istenem, milyen kedves!

Tudom, hogy ez semmiség, – hogy kinek milyen a hangja – de mégis, úgy gondolom hogy ezek a kis dolgok tesznek végül azzá minket, akik vagyunk. Mert minél több mindent megtapasztalok az életben, annál inkább azt vallom, hogy az igazán fontos dolgok gyakran észrevehetetlen semmiségeknek tűnnek, s csak akkor vesszük észre hogy mennyit is értek mikor már nem a miénk, de egészen a veszteség pillanatáig fel sem tűnt, hogy meg van!
Nem akarok így járni vele…de ő? Ő vajon mit akar?

Vannak időszakok, mikor egy-egy dologra különösen ki vagyok élezve vele kapcsolatban – jó értelemben – most ilyen a hangja. Egyszerűen elolvadok, olyan végtelenül kedves. Sugárzik belőle a törődés, a megértés és a szeretet. Pedig mindig ugyanígy beszél, ugyanilyen hangszínnel, ugyanilyen hangnemben, minden pontosan ugyanilyen, most mégis valahogy amint beszélni kezd hozzám, az az első gondolatom: – Istenem, milyen kedves! Tudom, hogy ez semmiség, – hogy kinek milyen a hangja – de mégis, úgy gondolom hogy ezek a kis dolgok tesznek végül azzá minket, akik vagyunk. Mert minél több mindent megtapasztalok az életben, annál inkább azt vallom, hogy az igazán fontos dolgok gyakran észrevehetetlen semmiségeknek tűnnek, s csak akkor vesszük észre hogy mennyit is értek mikor már nem a miénk, de egészen a veszteség pillanatáig fel sem tűnt, hogy meg van! Nem akarok így járni vele…de ő? Ő vajon mit akar?

Drága naplóm! Már idejét sem tudom mióta nem írtam…valahogy a történtek mellett nem volt időm, erőm és talán még kedvem sem ahhoz hogy írjak.

A dolgok megváltoztak körülöttem, már az új helyemen vagyok és nehezen szokom meg hogy minden sokkal kisebb, minden hang más, egyszerűen még nem az enyém – így érzem.

Nem az enyém. Miért is olyan fontos hogy birtokoljunk, miért akarunk mindent a magunkénak tudni? Miért nem tudjuk, csak úgy szabadon, kötetlenül egyszerűen SZERETNI?
Ha őt is így szeretném, talán könnyebb lenne. Pedig lassan változtat az életén, és ha apró lépéseket is, de mégis csak lépéseket tesz…felém. Sokat beszélgetett az utóbbi két hétben a feleségével és minden szavával azon volt, hogy megértesse vele végre, az az élet amit ők ketten, ott egymás mellett, de nem egymással folytatnak, az az állapot már nem tartható fent tovább. Elhagyta már a száját az a mondat is, hogy ” El akarok válni” Ilyen egyértelműen és határozottan még sosem mondta ki, így ezekkel a szavakkal, és tudom, hogy ez nagyon nagy dolog, mert ha az ember már eljut odáig és képes arra hogy kimondja, bele, a másik szemébe, akkor azt meg is fogja tenni -tudom jól, mert velem is így volt.

S mégis minden pozitív változás ellenére, mintha picit kevésbé volnék lelkes, mint kellene,mintha picit elfáradtam volna.
Az előbb csak villogott a kurzor a képernyőn, és ahogy visszaolvastam az “El akarok válni” mondatot, azt futott át az agyamon, hogy egyszer tényleg lesz még olyan nap, amikor boldogan fogok felébredni mellette, amikor olyan átlagos dolgokat fogok tudni megtenni a szerelmemmel, mint fényes nappal kézen fogva sétálni, bevásárolni, felhívni a másikat azért, mert lekéstem a busz és csak 9 után érek haza…haza, oda ahol ő is van, ahol mi ketten, együtt…Tényleg lesz ilyen is?

Kedves olvaso! Ezentul lesz ugy hogy angol billentyuzetrol irok, ezert nincsenek ekezetek, de remelhetoleg a lenyegen ez semmit sem fog valtoztatni! koszonom!

A heten bekovetkezik az a bizonyos valtozas, amit az elozo reszekben irtam… ami kettonket illet, a helyzetunk valtozatlan, bar az igaz hogy a felesegevel az utobbi ket hetben sokat csatazott, es erzem rajta hogy valoban valtoztani akar, sot ami meg ennel is fontosabb, hogy megerett benne ez a dontes, es most mar tesz is erte! Nem tudom mikor fog vegleges es gyokeres valtozas bekovetkezni a kapcsolatunkban – hogy o meg en egyutt eljunk – de meg mindig hiszek bennunk! Pedig az utobbi idoben nem voltam tul kedves vele, sokat hagyom magara, turelmetlen es hisztis vagyok, kiszamithatatlan es feszult…de o csak tur es szeret, ilyenkor is, sot ilyenkor mintha meg jobban…