Macska-egér játék…

Hiányzik, egyre gyakrabban, s egyre kevesebb idő telik el a találkozás után, mikor rám tör ez az érzés. Mintha egyre fontosabbá válna, mintha egyre mélyebbre ásná magát a mindennapjaimban, a belsőmben.
Mintha már nem is tudnék létezni nélküle, pontosabban mintha már nem tudnék így létezni, ahogy most vagyok-nélküle. Mert minden szerelem hatással van ránk, alakít, megszerettet velünk olyan zenét, amit azelőtt ki nem állhattunk, érzékenyebbé vagy épp keményebbé tesz, megszelidít vagy épp ellenkezőleg; feslett szajhává tesz, aki remegve kívánja a mámort, és mohón falja fel a másikat, újra meg újra…

Szeretem azt a nőt, aki most vagyok, aki mellette vagyok. S szeretem a szajhát is magamban, sőt egyenesen imádom, mert olyankor érzem csak igazán, élek, érzek, lüktetek, elégek, szomjazom…rá, a szerelmére, a csókjára. Felemelő érzés, hogy ennyire rajong értem, elég csak ÚGY ránéznem, és már megvadul…értem! Aztán ez engem is feltüzel. Kacérkodok. Megharapom. Elsétálok előtte, aztán mintha lehajolnék valamiért, megmutatom neki a kerek fenekem. Rájátszok, ő utánam nyúl, megcsókol, a keze le föl jár a testemen. Én abba hagyom a csókot, mintha már unnám, mintha már másra vágynék. A fenekébe markolok, erősen, aztán a kezem a belső combjára siklik, át a péniszén, és ő újra őrült…értem, tőlem. Ledob az ágyra. Rám fekszik…és mint a macska az egérrel,úgy játszunk egymással…

…és a macska meg az egér szerepe mindig másé, egyszer ő egyszer én… Istenem de imádom ezt a játékot!!!