Őrült napok állnak mögöttem! Az életemben jelentős változás fog bekövetkezni heteken belül…de nem, ez még nem a happy endem, csak egy nagy lépés az új életem felé! Nem tudom, hogy jó irányba indultam-e el. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hpgy hibás döntést hoztam, napokon át nem aludtam, de rájöttem, időt kell adnom önmagamnak hogy feldolgozzam a változást, hogy hamarosan egy új környezetben élem majd az új mindennapjaim! Hiszem, hogy jó lesz, hogy az ami előttem áll, tele van szép dolgokkal, s hogy ha út közben kapok is majd néhány pofont, az is csak azért lesz majd, hogy még elszántabban menjek egyenesen előre! S nem nézek majd hátra, mert ami mögöttem van, az már csak emlék, életet és lüktetést viszont csak a jelenben és a jövőben találhatok.
És ez mindentől független, még tőle is, mert a saját boldogságom kulcsa én magam vagyok!
fordulóponthoz érkezik, ott toporgok, abban a bizonyos útelágazásban és jelre várok, amiből eldönthetem merre tovább. Én tudom, hogy mit akarok, – vele képzelem el a jövőmet – de bizonyosságot akarok arról, hogy ezt ő is így gondolja, érezni, tudni, látni akarom, hogy a jövőm valóban mellette van. És ebben csak ő erősíthet meg…de valahogy a tőle jövő megerősítés félét nem érzem elégnek, ahhoz hogy meghozzak egy olyan döntést, amit egyébként – ha ő nem lenne – akkor nem tennék meg, de érte kész vagyok arra a lépésre is…
