Ma alig beszéltem vele!
A tegnap is olyan rövid volt, inkább ne is láttam volna mert ilyenkor úgy éreztem magam, mint akit mézes szavakkal elő csalnak rejtekéből, aztán meg azonnal elhagyják.
Éz ez a ma egy újabb pokol! Csak vánszorognak a percek, amiket azzal töltök h várom őt. Várom hogy jelentkezzen, hogy legalább itt a Viberen -mert ez a kapcsolattartó közöttünk- jó éjszakát kívánjon és azt írja szeret!
De hiába várok. A szemem ég a sok sírástól és bár fáradt vagyok,a mellkasomon lévő leírhatatlanul terhes érzés, nem hagyja hogy elaludjak.
Egész nap éreztem, egy percre sem csillapodott. Hiába képzelődtem a közös jövőnkről, ahogy egy forró nyári éjszakán a szabadban fekszünk, s a csillagos eget fürkésszük szerelmesen-nem lett jobb, sem könnyebb.
Ez nap már így múlik el; fájdalommal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: