Lesz olyan?

Lassan itt az õsz…milyen gyorsan eltelt ez a nyár. Szinte semmi maradandó, mindent túlszárnyaló emlékem nem volt ez alatt a néhány hónap alatt. Az életem még mindig ugyanott tart, ahol már rég nem kellene. Persze, változásokat hozott a nyár, hisz új lakásba költöztem, de ez inkább visszaesésnek számít, hisz egy tágas otthonból egy kis egyszemélyes szingli lakásba kényszerültem. Persze aranyos és a lehetõ legteljesebben igyekeztem belakni, de valahogy mégis…néha nem jó, néha nagyon nem jó, mintha valami vagy inkább valaki hiányozna, valaki, aki a munka után haza vár, valaki, aki ha majd bejönnek a borongós, esõs napok, forró teával a kezében nyitja ki az ajtót mikor csöngetek, valaki, aki hozzám bújik, mert nem tud meglenni a közelségem nélkül…valaki, akire számíthatok, akivel osztozhatom minden hétköznapi gondban, és nehézségben…egy társ hiányzik.Néha én is felteszem magamnak a kérdést, mikor lesz már minden olyan, amilyennek szeretnénk, egyáltalán lesz ilyen? Nem kételkedem, tényleg nem, csak kicsit elfáradtam, kicsit melankólikus hangulatban vagyok a tegnapi játékos után. így megy ez, egyik nap fent, másik nap lent.