<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy szerető naplója</provider_name><provider_url>https://egyszeretonaploja.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Egy szerető naplója</author_name><author_url>https://egyszeretonaploja.cafeblog.hu/author/nina_a_szereto/</author_url><title>Félelmek</title><html>Tegnap is meglátogatott, csak úgy, mert lehetősége volt eljönni.
Az a furcsa, hogy mióta volt az a csúnya összeveszésünk, nem beszéltünk róla, arról hogy mit is éreztünk, hogy min kellene változtatni, hogy hogyan kellene tovább folytatni. Ez a baj a távolsággal, hogy mire találkozunk a problémák egyszerűen - úgymond - aktualitásukat vesztik, és már nem lehet őket úgy megbeszélni, mint frissen, akkor és ott, úgy ahogy érzetük.

És félek, &lt;img class=&quot;alignleft  wp-image-344&quot; src=&quot;https://egyszeretonaploja.cafeblog.hu/files/2014/10/500lead8806-150x150.jpg&quot; alt=&quot;500lead8806&quot; width=&quot;117&quot; height=&quot;117&quot; /&gt;hogy ezek később még újra felszínre kerülnek - bennem legalábbis biztosan.
Nem tudom mi erre a jó megoldás, nem tudom mi lesz, ha újra így érzek majd? Vajon akkor is tudom majd tovább folytatni?
S az a bizonyos pohár meddig tölthető még? Mikor történik meg az, hogy betelik? Csordultig?</html><type>rich</type></oembed>