Most nézem…majd egy év telt el az utolsó itteni bejegyzésem óta… hogy szalad az idő, mennyi mindenen vagyok már túl, és még mennyi minden van előttem, előttünk.
Aki esetleg olvasta a facebook-os utolsó bejegyzésem – restellem, de oda is nagyon ritkán írok – az tudja, hogy ma már nem vagyok szerető, nem vagyok második, csak én vagyok, az egyetlen vagyok, az első! Bizony! Tényleg megtörtént! Nem tudom, hogy azért-e mert annyira nagyon akartuk egymást, vagy mert egyszerűen ennek így kellett lennie, esetleg mindkettő, de a lényeg hogy így van.
Igazából azt kell hogy mondjam, neki kellett többet tennie, hisz le kellett zárni azt ami elől hozzám menekült, és mindezt közben úgy hogy a lánya a lehető legkisebb mértékben sérüljön. Mert ennek a történetnek – azon túl, hogy elveszít engem, ha nem lép – ez volt a legnagyobb dilemmája, a kislány volt a legnagyobb félelme, hogyha elhagyja az anyját, akkor azt a gyerek úgy éli meg, hogy őt is elhagyta…
Furcsa, hogy mikor már azt hiszi a szerető – vagyis ez esetben én – hogy nincs több küzdelem, nincs több átsírt éjszaka, akkor egy ilyen szituációban hirtelen szembesülsz a durva valósággal; a harcaid még korán sem értek véget!
Szeptember óta immár hivatalosan is egy pár vagyunk, sok jó történt velünk, barátok és rokonok, szülők, már mind tudják, sőt megtörtént a személyes találkozás is! igazán nagy negatívum nem ért minket, pedig mindketten féltünk leginkább a szülők reakciójától, mert ők picit még maradiak, picit nehezebben fogadják el a változást, picit nehezebben alkalmazkodnak az új helyzethez, de könnyebb volt mint reméltem.
Kivéve egyet a gyereket! Volt néhány találkozás, de minden erőfeszítés hiábavaló – legalábbis így érzem. És érzek még valamit, hogy az elhagyott, megalázottnak érzett másik nő – a volt feleség – most minden erejével azon van hogy valamiféle elégtételt vegyen magának, s ebben a gyerek befolyásolása a legnagyobb fegyvere ezidáig!
Igye
kszem ezen túl rendszeresen írni újra! Ha mégsem tenném, zaklassatok nyugodtan a facebook oldalon!
És még valami, ez a szerető státusz egyáltalán nem egy misztikus, megfoghatatlan, mocskos dolog, legalábbis nem az a fajta szerető akik a legtöbbem vagyunk! Mert a legtöbb női szerető nem csak egy kalandra vágyott, egy izgalmas éjszakára, hanem igazi érzésekre, szerelemre, egy helyre ahol önmagáért szeretik.
