Magamhoz képest nagyon korán van-reggel! Érzem hogy tudnék még aludni,mert a szemem szinte még fáj az álmosságtól, de az agyam már beindult és tudom, hogy ebbél már nem lesz alvás!
Tegnap sokat beszéltünk telefonon, és bár semmiségnek hangzik, de újjabb szintre jutott; már a buszról is felhív, ami viszi őket munkába/haza, és nem foglalkozik azzal, hogy hányan hallják meg, mit beszél! Nem érdekli, mert hiányzom neki ezért minden lehetőséget kihasznál hogy valamilyen formában velem legyen.
Elég vacak időszak ez, mert gyakorlatilag nincs lehetőségünk a találkozásra. De úgy érzem, eddig még mindketten erősek vagyunk. Erősek, de bennem már motoszkálnak baljós gondolat foszlányok.
…mert akárhogy is nézem közeledik a karácsony, észreveszem ezt a munkahelyemen, az embereken, kicsit mintha mind kezdenénk lelassúlni -így évvége felé- és átadni magunkat erre az időszakra valami sokkal szebb légkörnek, mint amiben az év eddigi részét töltöttük.
Nekem ez lesz a 2. karácsonyom vele a szívemben, de nélküle a fa körül, s a gondolattal az elmémben, hogy ő otthon van egy másik fa körül egy másik nő mellett – mégha már nem is szereti őt, karácsonykor ez a tudat sem tud vigasztalni!
Tudom még csak október vége van, de hamar eljön…és én félek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: