…és a szeretni szót újra jó kimondani

…tehát eljött a találkozásunk napja, és a sors tudta mit akar velünk mert aznap estére kibírhatatlan migrén kapott el, olyan rosszul voltam, hogy alig bírtam állni a lábamon, nehezemre esett lélegezni, a gyomrom folyton kavargott, a fejem lüktetett, az agyam meg mintha kinőtte volna a koponyám – úgy feszített…és a mi találkozásunk épp egy ilyen napra kellett hogy essen.

Értem jött a munkába, és amint meglátott, tudta hogy baj van, és ösztönösen tudta azt is hogy mit kell tennie. Kérdés, kérés, utasítás nélkül, bevezetett a lakásba, betakart, és cserélte a homlokomon a hideg borogatást. Befogta a szám ha beszélni próbáltam, azt kérte lazítsak, ne beszéljek feleslegesen, csak csukjam be a szemem és aludjak, ő itt lesz mellettem és vigyáz majd rám.
Soha nem éreztem még ilyet, soha nem volt még részem ilyen fajta szívből jövő, őszinte, önzetlen gondoskodásban. Rendszeresen igazgatta a törölközőt a fejemen, megforgatta, újra hajtogatta, lehűtötte, fogta a kezem ha azt kértem, simogatta az arcom, ha kinyitottam a szemem, és mikor meglátta hogy cserepes az ajkam a fáradságtól és attól a hihetetlen görcsös fájdalomtól, ami az egész testemet uralta, bevizezett egy szalvétát, és azzal törölgette a számat, olyan gyengéden, olyan szeretettel… ez volt az a pillanat, ami elsimított bennem minden rosszat, amit az előző napokban éreztem! Ez volt az a pillanat, amikor újra ráébredtem, hogy ennek a férfinak én vagyok a mindene!
És szép lassan a fájdalom is enyhült, a testem ellazult a lelkem megnyugodott, a dolgok újra a helyére kerültek bennem, s percekkel később már a csókjára vágytam, az ölelésére, a közelségére, bele akartam bújni, olyan közel akartam férkőzni hozzá, amennyire csak lehetséges, ezt éreztem.
Megsimogattam az ajkát, ahogy nem sokkal azelőtt ő az enyémet, a vizes szalvétával – gyönyörű, csókolni való ajka van. Kívántam, mintha csak egy friss, piros lédús almát kívánna meg az ember – bele akartam harapni, megízlelni, érezni milyen nagyon finom.
Soha nem esett még annyira jól a csókolózás, mint azon az estén VELE! Olyan varázslatos volt, olyan felemelő, olyan végtelenül bizsergető, maga volt a szerelem kifejezése.