Egy álom előzetese

Ma nappal jött, nem reggel nem este, hanem nappal, és nem hozzám a négy fal közé, hanem egy parkan találkoztunk. Ott ült a kedvenc padomon és várt rám az őszi napsütésben, a fák lombjai alatt. Olyan filmbeli volt a jelenet, ahogy közelítettem hozzá. Ahogy láttam testjének vonalait. Először csak úgy nagyjából, alig felismerhetően, aztán néhány lépessel később már láttam az arcát, ahogy mosolyog rám, és mikor már egészen közel kerültem hozzá, láttam egészen, tisztán, ragyogó napsütésben..olyan tökéletes pillanat volt. Olyan szép, olyan meseszerű. Talán azért mert ilyen még sosem volt, hogy mások előtt, nem titokban, nappal, szabadon, a szabadban.. És meg is csókolt! Bizony ám, és nem is gondolt arra hogy megláthatják, nem volt benne semmi félelem, láttam rajta hogy boldog, s ugyanazt gondolja amit én: akarok még sok ilyet! Különös, hogy mikor már úgy érzem elfáradtam és nem bírom tovább, mindig történik valami, valami pici jó, amibe kapaszkodhatok -és én nem bánom hogy így van! Pedig csak egy átlagos találkozás- de nem nekem! Nekem egy megvalósult álom előzetese volt ez a délután!