Egy szerető naplója

A nap vége a napom csúcspontja, de nem azért, mert…

Ma egész nap buta voltam, és megint nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. De a napom utolsó néhány órája igazán jól sikerült, és tudjátok miért?

Nem, nem azért mert vele voltam, vagy mert nagyon sokat beszélhettünk, nem. Egyszerűen azért, mert este egy kicsit kikapcsolhattam azokkal a csajokkal akikkel az utóbbi két hónapban egyre több időt töltök. Jó volt egy kicsit kiszakadni velük a saját kis világomból, és jó volt hallgatni az ővékét, csacsogni, egymás szavába vágva mesélni az élményeket, okos és nagy, világot megváltó tanácsokat adni egymásnak, miközben a saját életünkkel kapcsolatban fogalmunk sincs hogyam tovább.

Erre a náhány órára kiléphettem a szerető szerepéből, és nem voltam más csak egy lány, egy barátnő.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!