Délelőtti randevú

A hetem vele kezdődött. Együtt töltöttül a délelőttöt. Nagyon jó volt. Újra megbésztük a hétvégén történteket. Persze nem tudtam nem megkérdezni hogy szombat óta beszélt-e azzal a bizonyos lánnyal. Őszinte volt, elmondta hogy két üzenetváltás történt köztük. Azt hiszem már nem zavar, mert hiszek benne, bennünk! Persze tudom, hogy az ördög sosem alszik, és nő vagyok, aki hajlamos picit túlkombinálni a dolgokat. Ez van, próbálok változtatni, de eddig nem sikerült.

Sokat beszélgettünk. Tényleg sokat. Jövőről, múltról, álmokról, gyermekkori emlékekről, ki nem mondott vágyakról… És meg kellet mutatnom hogy áll rajtam a gyógyító ruha, amit tőle kaptam – vagyis amit ő finanszírozott. Sosem tapasztaltam még ilyet, perceknek tűnt, mire megszólalt. Magához húzott és a testemet simogatta a ruhán keresztül. Azt mondta, tökéletesen kiemeli az alakom, hogy ebben a ruhában nem mer csak úgy nekem esni, mert aki így tudja viselni mint én, annak hosszan kell udvarolni, kerülgetni, és kötelező az első közeledést visszautasítani, mert ez egy olyan “nem kapsz meg könnyen” féle ruha. És ő újra meg újra meg akar hódítani. Szeretem, hogy egy olyan egyszerű dologgal, mint egy ruha, így le tudom nyűgözni, hogy ennyire nagyon képes rajongani értem.

Aztán a túlzott simogatás megtette hatását! Nem volt mit tenni, szeretkezni támadt kedvünk, és nem fogtuk vissza magunkat. Hosszú volt az előjáték, de aztán behoztuk a lemaradást, mert rám feküdt, hátulról, és most valahogy annyira nagyon jó pozíció volt hogy úgy éreztem másodpercek alatt a csúcsra jutok, de éreztem hogy ő is, mert lelasított, így bírtuk még úgy 5 percig…