Korábban jött mint máskor.
Minden találkozás ugyanúgy kezdődik, percekig csak öleljük egymást, mindenféle felesleges beszéd nélkül, egyszerűen csak magunkba szívjuk a másik illatát, és tudatosítjuk egymásban, hogy most már itt van, mellettem, hisz érzem…
Már otthonosan mozog nálam, látom rajta, hogy szeret az otthonomban lenni, és ez nekem fontos, mert egyszer – talán már nem is olyan sokára – az én otthonom az övé is lesz, a mi közös otthonunk.
Nem is tudom mivel ment el az első két óra, mert egyszer szak 10 óra lett. Tudom, hogy beszélgettünk zenéről, a héten történtekről, közös ismerősökről, a családjainkról…szeretünk beszélgetni. Hétköznap is órákig mondjuk egymásnak a telefonban, ha megtehetjük.
Aztán megéheztünk, de egyből a desszertre ugrottunk. Tiramisut csináltam, mert azt nagyon szereti, és csak ezután jött az a rész amikor egymást kóstolgatjuk. De nem voltunk mohók és túlfűtöttek, akkor és ott gyengédségre vágytam, és ő ezt érzi rajtam. Figyeli a csókom, hogy hogyan csókolok és abból tudja mit akarok. Aztán persze a simogatás, és a testi játékok szinte észrevétlenül taszítottak a szenvedélybe, s már csak azt vettem észre, hogy pajkosan lovagolok rajt. – ezt mindketten szeretjük…
Nem volt olyan sarka az ágynak ahol ne jártunk volna, nem volt mit tenni, le kellett mozogni a Tiramisut. És abban nem is volt hiány. Szeretem, imádom szeretni a testét, olyan varázsa van ha vele vagyok, hogy az egyszerre mámorító és meghitt. Nem tudom megmagyarázni az okát, de így van, és tudom, hogy ez nem mindennapi.
A részleteket most inkább nem ecsetelném, szerintem elég jó a fantáziátok, talán majd máskor.
Elmúlt már jóval éjfél, mikor összebújtunk, hirtelen tört rám az álmosság, pedig szerettem volna minden percet kihasználni, de alig bírtam nyitva tartani a szemem. Ő kedvesen igyekezett szóval tartani, de azt sem bánta volna, ha egyszerűen csak nézi ahogy alszom.
Végül őt is elnyomta az álom, s röpke két órát aludtunk, aztán megszólalt az óra, s neki mennie kellett…
Ennyi volt, erre vártam egész tegnap…és megért, minden perce megérte. Ezek a találkozások adnak erőt, ebből élek, ebből élünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: