Egész nap esett, s ez meghatározta a kedvemet is. Hisztis vagyok, nyűgös, nem találom a helyem. – és tényleg három napig tart a csoda, hisz tegnap óta nem történt semmi. Vajon hány ilyen lesz még? Ez az első, csak egy gyenge bemelegítés volt, tudom, érzem, és félek a következőtől. Ma mintha tényleg nem lenne mit mondanom, pedig az előbb beszéltem vele, tudom, több mint egy órát, de mintha csak 10 perc lett volna. Ha vele vagyok, vagy beszélgetünk, olyan nagyon gyorsan telik az idő – közhelyes tudom, de tényleg így vagy.
Szeretem a hangját, ahogy azt mondja: Aha – picit mélyen, kicsit elgondolkodva, kicsit huncutul.
Sok mindenről beszélgettünk. A fő téma természetesen a héten történt dolog volt, de sok másról is szó esett. Aztán elkezdtem ecsetelni, hogy mit csinálnék most vele:
…hogy elkezdeném simogatni a füle mögött, ott azt a nagyon finom, nagyon selymes imádni való aprócska pontot. Aztán meg is puszilnám, gyengéden, épp csak az ajkam hegyével. A kezem, közben simogatná a testét, a karját, a hátát, aztán a póló alá vándorolna, és átsiklana a mellbimbója felett, újra és újra, és fenekét sem hagynám ki. megmarkolnám, erősen hogy érezze, akarom őt, és hogy most épp nagyon rossz kislányost van kedvem játszani VELE! Aztán szorosan magamhoz húznám, hogy az ő ágyéka és az én vénuszdombom összeérjen, lassan mozgatnám a csípőm, közben egyre jobban simulnék, a kezem is egyre határozottabban izgatná őt, aztán amikor már érzem, hogy beindult, vadul megcsókolnám. A még vadabb viszonzásból tudnám, hogy máris elvesztette az eszét. De én tennék rá még egy lapáttal, megfordulnék, és megmutatnám neki a kerek fenekem, aztán oda is dörgölném neki. Tudom, hogy erre ugrana, de én nem hagynám, mert most én vagyok a főnök és az én játékszabályaim szerint játszunk. Ezért hát újra szembe fordulnék vele, letérdelné el, és az övénél kezdeném, imádom hallani, ahogy csörögve kibomlik, s miután a gomb is kipattanna a helyéről, a cipzár meg szinte magától lesiklana Először az alsónadrágon keresztül izgatnám, és gyakran keresném a tekintetét, hogy lássam, mennyire tetszik neki. S mikor már nem tudom tovább húzni – mert az már emberkínzásnak számítana – letolnám a szűk kis nacit is, a kezembe venném a péniszét, aztán rögtön a számba, hogy megízleljem, hogy fokozzam a már amúgy is pattanásig feszült helyzetet. Bekapnám, tövig, aztán meg a nyelvemmel játszanék, mintha csak egy epres nyalókát nyalogatnék, fel és le,egyre gyorsabban, egyre hevesebben, egyre mélyebben – a kezem közben a fenekét markolná, ő meg egyre csak nyögne, remegne a kezeim közt, és végül kéjesen a számba élvezne.
Az ilyen monológok után szívesen megnézném a nadrágját, de elég mocskos a fantáziám, el tudom képzelni!
Kommentek