Lassan túl leszek a tegnap történteken, néha nem kell más a fájdalom enyhüléséhez, csak a holnap- de persze az nehezen érkezik meg. A percek csak vánszorognak, az agyam meg kattog, szinte hallom, és képeket látok magam előtt ahogy ő és a család EGYÜTT VAN!
De ma màr jobb, csak ne hiánypozna ennyire. És most nem a szexre gondolok, hanem puszta létére, az érintésére, a puha ajkára, a szorítására, a hangjára…rá! Talán holnap ez az érzés ia enyhül majd.? Vagy épp ellenkezőleg, erősebb lesz, mint tegnap!? Hiányzik! Szeretem! Nagyon szeretem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: