Újra bírom még egy darabig

A sodródó hajó, ma néhány órára kikötött, megpihent, erőt gyűjtött…és nagyon jó volt. Boldog voltam, olyan boldog, amilyen már évek óta nem. Hihetetlen hogy néhány óra milyen óriási löketet adhat a dolgoknak…itt…belül.
Munka után nyaltunk egy fagyit, aztán elmentünk a közeli parkba és ott épp olyanok voltunk, mint egy átlagos, hétköznapi boldog pár. Ő gyakran megcsókolt, én sokszor hangosan felkacagtam, ölelkeztünk, huncut, közbotrányt kiváltó gondolatok futottak át az agyunkon egy-egy félreeső bokros rész láttán, aztán mint a gyerekek, másztunk, játszottunk, nevettünk, éltünk …együtt nevetve, boldogan. A nap meg csak ragyogott ránk, a gyerekek a homokozóban néha végig néztek rajtunk, de nem láttak mást, csak két embert, akik szeretik egymást. ..
Talán a ma délután után, újra bírom még egy darabig.
Ja és mikor haza hozott, beinvitáltam egy 5perces szexre – mert az olyan jó!