Kedves kis semmiség

Vannak időszakok, mikor egy-egy dologra különösen ki vagyok élezve vele kapcsolatban – jó értelemben – most ilyen a hangja. Egyszerűen elolvadok, olyan végtelenül kedves. Sugárzik belőle a törődés, a megértés és a szeretet. Pedig mindig ugyanígy beszél, ugyanilyen hangszínnel, ugyanilyen hangnemben, minden pontosan ugyanilyen, most mégis valahogy amint beszélni kezd hozzám, az az első gondolatom:
– Istenem, milyen kedves!

Tudom, hogy ez semmiség, – hogy kinek milyen a hangja – de mégis, úgy gondolom hogy ezek a kis dolgok tesznek végül azzá minket, akik vagyunk. Mert minél több mindent megtapasztalok az életben, annál inkább azt vallom, hogy az igazán fontos dolgok gyakran észrevehetetlen semmiségeknek tűnnek, s csak akkor vesszük észre hogy mennyit is értek mikor már nem a miénk, de egészen a veszteség pillanatáig fel sem tűnt, hogy meg van!
Nem akarok így járni vele…de ő? Ő vajon mit akar?