Újabb holt pont!
A héten ez már a második! Az elsőnél olyan nagyon untam ezt a helyzetet hogy azt mondtam neki: 1 évet kap hogy elrendezze a kapcsolatát a feleségével. Hogy megbeszéljék mi hogyan legyen a közös gyermekükkel! Egy évet adam neki hogy találjon megoldást a kétségeire, a félelmeire! Nem azt mondtam neki hogy 1 év múlva ilyenkor már én akarok a felesége lenni,csak azt hogy 1év múlva már látni akarom a mi közös jövőnket…ma úgy érzem túl sok időt adtam neki, hogy nem fogom kibírni és a legijesztőbb érzés,hogy nem is akarom kibírni!
Belefáradtam a várakozásba, a tébolyító vasárnapokba, amikor ők ketten megőrülnek otthon, s már már menetrendszerűen valamiféle halvány veszekedésen esnek át, míg én csak kétségek közt izgulok és várom a pillanatot hogy üzenjen! Mindegy mit, egy szót, bármit! Aztán 2 óra várakozás után kapok egy ilyet:
– Nem jó a hangulat!
Erre persze kiakadok!! Ennyi??! Két óra várakozás után egy ilyen semmit mondó mondatot érdemlek? Mégis mit jelent ez?
Aztán elszórva jön még néhány mondta,amiből megtudom hogy igazából nem történ semmi! Mondtak egymásnak egy két kínos, fájó dolgot, de a valódi problémáikról, érzéseikről nem beszéltek! Nincsenek lépések, amiket a közös problémájuk, vagyis a kapcsolatuk haldoklásának bármiféle megoldása felé tettek!
Nem tudom ezt jobban kifejezni! Már az sem érdekelne ha mégis meg akarná menteni a házasságát! Túlélném csak történjen már valami, lépjetek egyet ELŐRE! Az Istenért lépjetek már!!!
