Harmadik vagyok, szerető, mocskos kurva, szemét hálátlan ribanc, attól függően, hogy kinek a szemszögéből nézitek a helyzetem.
A lényeg mindenkinek mást jelent, de a világ nagyja elítél, megvet, összesúg a hátam mögött, kibeszél, és tökéletesen tudja hogyan lett volna helyes, mit kellett volna tennem, hogy ez ne történjen meg…
De azt, hogy mi vezetett idáig, hogy miért nem hiszem el magamról, hogy megérdemlek egy valódi, teljes értékű szerelmes kapcsolatot, hogy tudat alatt, kimondatlanul már évek óta azzal büntetem magam, hogy én csak szeretőnek vagyok jó, hogy nekem nem jár más csak a várakozás és a tébolyító órák, mikor tudom, hogy vele van, végig megy vele az utcán fényes nappal, mert vele megteheti…
Nos, ezeket már nem akarjátok észre venni, igaz?!
Ti, akik semmibe néztek és a látszat alapján ítéltek – ti – ugye ezt már nem akarjátok tudni? Erről már nem okád a nyelvetek pletykára éhezve a szomszédnak, a megcsalt feleségnek, a világnak ?!
Hát most tudjátok meg ti is és mindenki más, hogy mit érez egy szerető, őszintén, szépítgetés nélkül kimondva, a mámortól elkárhozva, lássátok a bűnös oldalt, és ne feledjétek;
NE AKARJATOK ÍTÉLETET MONDANI MÁSOK FELETT, MERT KÖNNYEN LEHET, HOGY EGY NAP ARRA ÉBREDTEK MAJD, UGYANABBAN A CIPŐBEN JÁRTOK, MINT AZ, AKI FELETT KORÁBBAN PÁLCÁT TÖRTETEK!
