Azt hittem tanulok majd a hibáimból, és a sok gyötrelmes éjszaka sosem feledteti majd azt az érzést, hogy milyen a sötétben meghúzódni, és soha ki nem lépni a fényre.
Hát nem így lett. Szinte egyik szerepből estem a másikba, a karakterem
– a szerető – ugyanaz, csak a partner új és a szívem is, mintha így akarta volna.
Másodjára is szerető lettem és ez még ma is tart, ebben a pillanatban is. Ő otthon van a családjával és pedig itt ontom magamból a keserű szavakat.
Valahogy ki kell adjam magamból az érzéseket, még ha nem is beszélhetek erről senkinek, valahogy ki kell borítsam magamból ezt a sok kusza, felkavaró érzést, mert ha nem tehetem belefulladok…
S talán közben ti is rájöttök, hogy az olyan ember, nő, mint én, nos még én is érzek, de még hogyan…
Hát ettől a naptól fogva, megosztom veletek a gondolataimat, az érzéseimet, mindent, ami én vagyok
Kommentek